Nem a halállal van a baj, hanem azzal, hogy az emberek nem tudják, hogy nem kell tőle félni

A mi mai kultúránkban az emberek félnek a haláltól és valami rettenetes tragédiának élik meg, pedig nem az, csak egy egyszerű dimenzióváltás mint amikor alszunk vagy kilépünk a testünkből.

A halál nem vég, csak egy új kezdet.

A magyarok ősi hite szerint az elhunyt őseik szellemét hívták ha baj van és hozzájuk imádkoztak. A halál nem volt olyan félelmetes amiről nem szabadott beszélni. A Tibeti Buddhista szerzeteseknél is voltak akiket külön arra képeztek ki, hogy átsegítsék az elhunyt lelkét a túlvilágra. Az emberek tudtak együtt élni a halállal.

A halál pillanatában a lélek soha sincs egyedül, az azt megelőző 2-3 napban a lélekkel az őrangyala, a halál angyala Azrael és általában elhunyt rokon is van azért, hogy felkészítsék az átmenetre. Ilyenkor szokatlanul békés tud lenni a haldokló. Megemelik a rezgését hogy be tudjon majd lépni a mennyei birodalmakba. Általában azért lesznek olyan szépek akik természetes halállal halnak meg, kisimul az arcuk mintha csak aludnának.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a lelkünk örök létező csak leveti földi burkát amikor Földi feladatát már teljesítette és hasztalan már a lélek számára. Általában egyébként a lélek különben sem tartózkodik a testünkben mert túl fájdalmas neki, inkább körülöttünk van az auránkban és egy vékony ezüst szál köti a testhez. Ez által a szál által talál vissza hozzánk a lélek például egy álom után vagy asztrál kivetítéskor és ez a szál szakad el halálunkkor.

A halál hasonló ahhoz mint amikor álmodunk csak annyi a különbség, hogy az végleges befejezése egy emberi életnek. A testünket ugyanolyan arányban a négy elem alkotja mint ahogy a Föld bolygót is. A tűz, a víz, a levegő és a föld. A halál esetében amikor egy lélek befejezi földi pályafutását ugyanolyan sorrendben távoznak a testből az elemek mint ahogy születéskor azokat megkaptuk. Ahogy mondják az első lélegzetvételkor száll a testbe a lélek, és az utolsó kifújáskor távozik. Azt mondják, hogy életünkben is az orgazmusban kapcsolódunk Istenhez, ezért amikor a lélek kiszáll a testből egy eufórikus, orgazmust élünk át.

Ha a lelkünk távozott akkor általában meglátja az itt maradt testét és a körülötte állókat. Az angyalok ezután elkísérik a fénybe, ahol is találkozik a lélek Szent Péterrel és akkor ott végignézi az élete filmjét, de nem úgy ahogy ő látta magát, hanem úgy ahogy mások látták őt itt az életében. Ezután még a temetésére vissza kell jönnie hogy azt megnézze aztán még van 180 napja, hogy visszajárjon ugyanolyan formában ahogy meghalt.

A 180 nap leteltével a köztes létben az Elohim vagy a Vének tanácsa és az angyalok felkészítik egy újabb földi pályafutásra és ezután újra leszületik szóval reinkarnálódik egy újabb életfeladattal, vagy lehet belőle spirituális vezető ha elég fejlett fenn is maradhat.

Ha reinkarnálódik a lélek akkor választ magának egy családot akik a legalkalmasabbak lesznek majd arra, hogy az életfeladatát elássa és éppen abban a pillanatban születik meg amikor a legmegfelelőbb a csillagok állása ahhoz hogy a lehetőségeket és a nehézségeket is megkaphassa. Ezért van az, hogy életünk folyamán sok a karmikus kapcsolat ami azt jelenti hogy volt már közünk egymáshoz előző életeink egyikében és ha most találkozunk akkor valószínűleg az az élet van aktiválva nekünk most éppen azzal a feladattal amit ott akkor nem sikerült megoldani.

Biztos mindenki átélte már azt az élményt, hogy olyan ismerős ismeretlenekkel fut össze, vagy amikor olyan ismerős az első érintés is és abból tudja biztosan, hogy ismeri a másikat és hozzá tartozik.

Lehet olyan, hogy tartozunk valakinek azzal, hogy ápoljuk és ezt most le kell róni felé mert itt az ideje a kiegyenlítésnek. Az élet Igazságos, az adok-kapok mindig egyensúlyban kell legyen és Isten igazságát hírdetik az angyalok is. Eléggé elterjedt az a nézet, hogy az angyalok jóságosak és segítenek ami igaz is, de csak annak aki Isten útját járja, Isten igazsága szerint él és kéri is a segítségüket.

Sajnos megesik, hogy egy lélek nem tud átkelni valamilyen okból mert megijedt vagy félt vagy dolga van még itt. Olyan is lehet, hogy nem tudja hogy meghalt és ugyanúgy éli az életét tovább, de az lehet hogy valakinek a ragaszkodása tartja itt. Jelezhet elhunyt lelket, ha nyugtalanok az állatok, ha reccsen a padló, ha lépéseket hallunk vagy hangokat pl babasírást vagy ha magától felvillan a lámpa vagy megszólal az éjszaka közepén a rádió vagy a csengő, de olyan érzésünk is lehet mintha ugrálnának az ágyon vagy rángatnák a takarónkat. Általában ahol szellem van, ott a hőmérséklet alacsonyabb ezért lehet tapasztalni hírtelen hidegrázást vagy hőmérséklet csökkenést is, mintha azt a helységet nem lehetne kifűteni.

Az állatok látják a lelkeket, ezért ha van otthon cicánk akkor érdemes figyelni a viselkedésére mert ha szemmel láthatóan nyugtalan és nagyon néz valamit amit mi nem látunk akkor lehet egy elhunyt lélek vagy angyal is körülöttünk. Ilyenkor érdemes gyújtani a vendégnek egy szál gyertyát és imádkozni azért, hogy ha itt ragadt akkor vigyék el az angyalai, tereljék útjára. Vannak akik hallják a mennyei útmutatást és érdeklődőek. Akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy: ki vagy és mit szeretnél mondani nekem? Előbb-utóbb megérkezik a válasz.

Ha nem vagyunk nyitottak, akkor is érdemes egy szál fehér gyertyát gyújtani csak akkor ebben az esetben azt mondjuk: tudom, hogy itt vagy de nem értem amit szeretnél mondani, kérlek keress valaki olyat aki érti is.

Ha félünk az alacsonyabb rezgésű entitásoktól akkor érdemes lekérni a fehér élő fényt a szobára és mindenki köré aki ott tartózkodik. Célszerű egy angyaloltárt tenni a szobába az angyalainknak, akiknek olyan sokat köszönhetünk, és néha egy csokor friss virággal meglepni őket. Ez biztosan emeli a hely rezgését.

A fehér fény a teremtő rezgése és azon nem tud áttörni semmilyen alacsonyabb rezgésű lény. Ha mégis találkozunk eggyel akkor kérjük meg az angyalainkat, hogy vigyék el mert Ő nem a fény gyermeke. Vannak lelkek akik nem tudnak továbblépni mert itt tartja őket a szeretett lény ragaszkodása. Sajnos ez nagyon nagy bajt tud okozni neki mert se inkarnálódni nem tud, se továbblépni erre mondják hogy nyughatatlan holtak.

Vannak akiknek van arra képességük, hogy ezeket a lelkeket tovább tudják küldeni. Érdemes egy szakembert hívni ilyenkor de van, hogy sajnos visszarángatja a szeretet. Ez leginkább akkor veszélyes ha tudattalan. Tudatos cselekvés ellen még lehet tenni, de tudattalannak csak nagyon nehéz. Rá kell ébreszteni az embert arra, hogy mit tesz a szeretetével és segíteni kell neki elengedni.

Fehér Gyertya, szentelt víz, ha van szentelt gyertya égetésével és az sem árt, ha sóval megtisztítjuk a mosható felületeket. Ha rendszeresen dolgozunk azon, hogy a házunk le legyen védve az alacsony rezgésű entitásoktól például a fehér fénnyel, szantálfa füstölővel és kellemes zenével vagy a megfelelő szó kántálásával akkor védve tudunk lenni.

Ha azonban mégis úgy érezzük, hogy alacsony rezgésű entitással van dolgunk amit abból tudunk, hogy rosszkedvűek vagyunk, gondolunk az öngyilkosságra is, borzong a hátunk vagy nagyon hideg van hírtelen, akkor azt is tartja a néphit, hogy rozmaringot, foghagymát, kell kitenni az ajtók mellé és szentelt gyertyát égetni a szoba négy sarkában az tisztítja a szobát. Sajnos a negatív gondolatok csökkentik a rezgésünket és akkor megfelelő célpontok vagyunk az ilyen energiának is. Ezért érdemes mindig pozítívan gondolkodni, mert a gondolataink teremtik a világunkat.

A néphit szerint faluhelyen varrtak a halottra szemfedőt, leplet és gyertyát égettek a feje mellett, illetve letakarták a tükröket nehogy a halott szelleme eltévedjen. A sirató asszonyok is azért voltak, hogy a lélek könnyebben elhagyhassa a testet és megtalálja a fényhez vezető utat. Általában három napot vártak, hogy a testből a lélek biztonságosan kiléphessen.

A halál tényét, az élet végét tisztelettel és szeretettel megélni ez lenne fontos mindenki számára. Ha fel tudunk készülni rá akkor érdemes szépen elköszönni és mindent megbeszélni, hogy hogy szeretné a temetést, mibe öltöztessék mi a végakarata. A gyász az amikor arra gondolunk amink nincs ahelyett, hogy hálásak lennénk azért amink van. Az életet élni kell tovább, szépen emlékezve a boldog pillanatokra amikkel gazdagabbak lehettünk a szerettünk által. Elfogadni, hogy eljön mindenkinek az az idő amikor leveti földi burkát és megtér Teremtőnkhöz.

Nekünk akik itt maradtunk pedig más dolgunk nincs mint áldással elengedni és szeretettel gondolni kedves halottunkra.